2006. december 20-án indultunk gyárlátogatásra. Ezt Béres Csaba tanár úr szervezte nekünk vámtarifa óra keretében. Azért ezen az órán mentünk és azért sörfőzdébe, mert a sör jövedéki termék, és fontos volt látnunk egy ilyen terméknek az előállítási folyamatát, és persze azért is, mert a sör mindannyiunknak ízlik. A gyár tulajdonosa 9 óra 30-kor már a kapuban várt bennünket, majd körülvezetett a gyárban. Nagyon meglepődtünk, mert nagyobb helyiségekre számítottunk, és nagyon nagy volt a tisztaság is a baktériumok miatt. Miközben körbesétáltunk az üzemen, sok érdekességet megtudtunk a sörről és a sörkészítésről.
Többek között azt, hogy Magyarországon a honfoglalás óta főznek sört. Az első serfőzdék a Duna mentén épültek, mivel a sörkészítéshez szükséges vizet a folyóból nyerték, és csak az 1800-as években váltottak mélyfúrású kutakra.
Ma a sör valamilyen gabona – leggyakrabban árpa – erjesztésével készül. A folyamat során a gabona magjában található cukrok élesztőgombák segítségével alkohollá és szén-dioxiddá alakulnak. Első lépésként az árpából malátát készítenek. A malátázás során az árpát kicsíráztatják, de mielőtt még a csíra áttörné a magot, a szemeket meleg levegővel kiszárítják, így alkalmassá válnak az erjesztésre, mivel a bennük levő keményítők átalakulnak cukrokká. Malátázásra az árpa a legalkalmasabb, de búzát és rozst is felhasználnak alapanyagként. 100 liter sörhöz kb. 17-29 kg malátát használnak fel. A maláta 1/3-a helyettesíthető csírátlanított kukoricával, törmelékrizzsel, de akár cukorrépaszelettel is. A sötét szín eléréséhez sötétre pörkölt színező malátát adagolnak. A barna sör jellegzetes ízét a karamellmaláta adja.
A szárítással nyert malátát megőrlik, majd forró vízben kifőzik, abból a célból, hogy a malátában található fehérjét és keményítőt kioldják és cukorrá alakítsák át. Ez a cefrézés, amelynek során kialakítják a sörre jellemző ízt, habtartósságot és alkoholtartalmat. A forralás után a főzetet leszűrik, így nyerik belőle a sörlét. Ehhez a tiszta folyadékhoz komlót adnak, majd ismét felforralják. Forralás után ismét leszűrik, hűtik és centrifugálják. Így kerül a sörlé a főzőüstből az erjesztőkádba, ahol élesztővel gazdagítják. Az élesztő hatására elkezdődik az erjedés. Érdekes volt, hogy az üzemben tartályból tartályba öntötték a folyadékot. Azt is megtudtuk, hogy a legidősebb sör mindig az utolsó tartájba kerül. Végül kis 20 literes hordókba öntötték a sört, és vitték palackozni. Kaptunk kóstolót is, ami nagyon finom volt – nem csoda, hiszen a kisüzemi sörfőzdék között 2006-ban megelőzte a cseh és a szlovák kisüzemeket is.
Az üzemhez tartozik egy hangulatos söröző is, ahová az üzemlátogatás után néhányan beültünk beszélgetni. Itt még ittunk egy pohár sört, és nagyon jól éreztük magunkat.
13/BI-N/2006
Vámügyintéző
