2007 február 14-n gombóc szorította el két diák torkát. Az országos Szakmai Tanulmányi verseny helyi döntőjére készülnek. Már csak néhány percük van a kezdésig, ezalatt végiggondolhatták az eddigi eseményeket.
Hosszú kálvárián keresztül jutottak el idáig. Egyszer már felkészültek lelkileg a megmérettetésre, de sajnos arra is, hogy nem kerül sor rá. Alig egy hete közölték velük, hogy hiába volt a több hónapos felkészülés, hiába voltak a tanórán kívüli, folyamatos szellemi erőfeszítést igénylő, tanulással töltött délutánok, esték. A verseny elmarad. Egy adminisztrációs hiba folytán nem vehetnék rész a Szakma Kiváló Tanulója országos verseny informatikai hálózatirendszer-telepítők számára kiirt helyi fordulóján. Alig egy hete szemlesütve állt eléjük osztályfőnökük, és félrevonva őket súgta oda, hogy ennyi volt. Csütörtök van. Hétfőn ismét változott a helyzet. Bocsánat, vissza az egész. Mégis indulhatnak a versenyen.
Most itt vannak, és arra gondolnak, vajon mi vár rájuk. Az elmúlt évek versenyeiről sok mindent megtudtak, azt gondolják, nagy meglepetés nem várhat rájuk. Az a hatvan perc-amíg az elődöntő tart- nem a világ. A megpróbáltatások azonban még nem értek véget. Az idén változtattak verseny tematikáján.
14 óra múlt. A versenyzők meglepetten nézik a feladatsort. Az elődöntőre szánt idő triplájára emelkedett. 180 percet kapnak a versenyzők a feladat megoldására. A feladatok nehézségi szintje is ehhez mérten változott. Az első ijedtséget lassan felváltotta a nyugodt magabiztosság érzése. ahogy haladtak a feladatok olvasásával, úgy kerítette hatalmába őket a deja vu magabiztosságot kölcsönző érzése – „hiszen ezt tudom, ezt tanultuk „ . A rendelkezésre álló idő egy része kihasználatlanul maradt. Szűk két óra elteltével felálltak, köszönik szépen, ők kész vannak. Most a tanárokon volt a meglepetés sora-„kész vagytok?”- kérdezték megrökönyödve. Az izgalmak még mindig nem értek véget, most következik a javítás. Egy két óra múlva kiderült, az eredmény elismerésre méltó. Tavaly ez az eredmény döntőt ért. Az, hogy az idén ez mire elég, márciusban megtudjuk.
Március 19. A következő menethez szól gong. Az NSZFI honlapján megjelent az elődöntő végeredménye. Tanítványaink várakozáson felül teljesítettek. Petrusák Tamás második, Humicskó Dávid ötödik helyezést ért el az elődöntőn.
Döntősök vagyunk visszhangzott az iskola folyosóján a jogos örömkiáltás, de tudták a munka még nem ért véget.
A döntőig nagyon sok új ismeret és gyakorlás vár rájuk, hiszen a Szakmai Tanulmányi Versenyen megszerezhető a szakmunkás bizonyítvány. Tudták, hogy ez azt jelenti, hogy az összes szakmai ismeretet nekik több hónappal hamarabb kell elsajátítaniuk, mint osztálytársaiknak.
Miközben nyíregyházi tanulóink a már a döntőre készültek, addig az iskolánk kisvárdai telephelyén is zajlott az élet. Szoftverüzemeltető tanulóink közül ketten neveztek be a nagy versenyre. Az ő dolguk sem volt egyszerűbb, hiszen az elődöntőt többször elhalasztották, és mindössze a döntő előtt három héttel kezdhettek hozzá az elődöntő feladataihoz. Emiatt kellett nekik az elméleti mellett a gyakorlati felkészülésre is összpontosítani
A Számítástechnikai szoftverüzemeltető szakma elődöntőjére 2007. április 2-án került sor. Mindkét tanulónk kiválóan szerepelt, mivel az elért eredmény tavaly az élmezőnyben juttatták volna őket döntőbe.
Sajnos az idén mindenhonnan erős csapatokat indítottak, így emelkedett a döntőbejutás alsó ponthatára, de egyik diákunk így is elérte az elvárt szintet, tanulónk, Bakos Sándor18. helyen jutott be a döntőbe az 58 indulóból.
Az országos döntő 2007. április 22-23-24-én Békéscsabán volt a Gépészeti és Számítástechnikai Szakközépiskolában.
Az ország minden tájáról összesereglett informatikus itt mérte össze tudását egymással. Az OSZTV/SZKTV versenyek hagyományaihoz híven mindenki tudta, hogy ha 60% feletti teljesítmény feletti szintet ér el a versenyen, akkor „bizonyítvánnyal a kezében” jöhet haza, azaz mentesül az év végi szakmai vizsga alól.
Több mint száz versenyző, majdnem ennyi kísérő gyűlt össze 2007. április 22-én 17 órakor az ünnepélyes megnyitón. A levegőben érezhető volt egy enyhe feszültség, de nagyon jó hangulatban teltek a percek, és mindenhonnan kutató pillantások kísérték a leendő ellenfelek mozgását, találgatva, vajon ki mit ér.
A következő szakmák kiváló tanulói jöttek el a versenyre:
Gazdasági informatikus I.
Gazdasági informatikus II.
Informatikus A-B
Informatikus D Rendszerinformatikus
Programozó
Informatika hálózatrendszer-telepítő
Multimédia fejlesztő
Számítástechnikai szoftverüzemeltető
Az iskolaigazgató rövid megnyitó beszéde után a versenyzők szakmacsoportonként külön helyiségben, versenybiztosok irányítása mellett elvégezték a titkosítást. Ettől a ponttól kezdve mindenki tudta: ez most már nem játék.
Egy nyugtalan éjszaka után az informatikai hálózatirendszer-telepítők számára reggel 7 órakor kezdődött a verseny, a szoftverüzemeltetők 8-kor kezdtek.
Az informatikai hálózatirendszer-telepítők versenyének gyakorlati része több részből állt. Először egy összetett hálózatot kellett megtervezniük egy hálózattervező program segítségével. A tervezést alhálózatok kiosztásához szükséges számítások előzték meg.
Ezután egy tényleges hálózat elkészítése volt a feladat tényleges eszközök, Cisco router és switch segítségével.
Az eszközök feladat szerinti konfigurálása volt a legnehezebb feladat. Az alapkonfiguráció már megy „bekötött szemmel” is, de az ACL-ek, azaz a hozzáférési listák beállítása már komoly előismeretek mellet se könnyű feladat.
Ahhoz persze, hogy az eszközök kommunikálhassanak egymással, ahhoz fizikai kapcsolat kell. Az ehhez szükséges kábeleket el kellett készíteniük a versenyzőknek, mielőtt hozzáláttak a konfigurációhoz. Diákjaink sikerrel vették az összes akadályt.
Ezután egy rövid szóbeli vizsgán megvédték az általuk készített hálózattervet.
Versenyzőink felkészültségét bizonyítja, hogy elsők között végeztek. Egyik diák egy órával, a másik is majdnem egy órával hamarabb befejezte a versenyfeladatot, mint a többiek. Az eredményük több szempontból is figyelemre méltó, hiszen több kiváló versenyzőt utasítottak maguk mögé.
Eközben a számítástechnikai szoftverüzemeltetők sem pihentek. Egy 180 perces gyakorlati feladat várt rájuk, melynek során táblázatkezelésből, adatbázis-kezelésből és prezentációkészítésből kellett bizonyítani. Ez csak a délelőtti program volt. Délután még volt egy rövid szóbeli vizsga, ahol egy kérdést kellet ismertetniük.
Délután két óra. A versenyen túl vagyunk, de eredmény csak másnap reggel 10 órakor lesz. Tanácstalanul nézünk egymásra: mit csináljunk addig? Mit csináljunk, hogy a felgyülemlett feszültség csökkenjen?
A válasz hamar megvolt: ki a szabadba, ki a levegőre, ki a betondzsungelből!
Nyakunkba vettük a belvárost, ahol megcéloztuk az első szabadtéri kiülési lehetőséggel rendelkező kávézót, ahol is mindenki vérmérsékletének megfelelően fogyasztott üdítőt, kávét. Így telt el az idő estig, mikor is vacsora után következhetett a megérdemelt pihenés.
Másnap reggel hajnalban ébredtünk. Nem kellett korán kelnünk, csak a feszültség ismét nőtt bennünk, hogy vajon mi az eredmény. Azt tudtuk, hogy mindenki a maximumot teljesítette, az hogy ez mit ér nemsokára kiderül.
10 óra. A feszültség mindenkinek újrarajzolta az arcvonásait. Tanár és diák egyaránt szorongva várta az eredményhirdetést. A szervezők érezték ezt, ezért is kezdték a záróünnepséget a szervező iskola tanulóinak előadásában egy rövid zenés műsorral.
Természetesen ez nem sokat ért a feszültség ellen.
Elérkezett végre a pillanat. Plósz Antal az NSZFI képviseletében köszöntötte a versenyzőket. Ismertette az egyes szakmák versenyzői közül a dobogós helyezést elérőket, majd gratulált a többieknek is, hiszen aki ide bejutott, az már nyert.
Dobogó szívvel hallgattuk a minket érintő eredményeket – azt hittük sose jön el a pillanat. Meglepetten, de büszkén hallgattuk versenyzőink helyezését, és besöpörtük a rutinos versenyző iskolák képviselő tanárok elismerő pillantásait. Az informatikai hálózatirendszer-telepítők szakmában iskolánk először indított versenyzőket, de hála az eredményes felkészülésnek, elismerésre méltó eredményt értek el. Ennek tudatában fogadtuk a „konkurens iskolák” gratulációit.
Az eredmények:
Informatikai hálózatirendszer-telepítő
Petrusák Tamás 4. hely
Humicskó Dávid Gábor 7. hely
Felkészítő tanár:
Obuczki Béla
Számítástechnikai szoftverüzemeltető :
Bakos Sándor 9. hely
Felkészítő tanárai:
Oroszné Radócz Erika
Hajnal Béla
Ezúton is gratulálunk nekik!
Az eredményhirdetés után egy állófogadással kedveskedtek a szervezők, melynek során vendéglátóinktól valamint egymástól is elköszönhettünk. Megegyeztünk: jövőre veletek ugyanitt! Mindenki tudta, most már számolnia kell a Telegdi Kata Szakiskola tanulóival és azzal a tudattal indultak haza, hogy jövőre még színvonalasabb versenyen találkozhatunk.
Obuczki Béla szaktanár
