Még alig vagyunk túl a szalagavatón, máris eljött a tanév vége. Nem volt időnk lazítani, hiszen tudtuk, kemény hetek állnak előttünk a vizsgáig. 2011. május 19-én reggel szinte remegő lábakkal érkeztünk meg az iskolába, ahol kezdetét vette az élelmiszer- és vegyiáru-eladók szakmai vizsgája. Már reggel 7 órakor sürgött-forgott az egész osztály, hogy 8 órára minden készen legyen és megkezdődjön a vizsga a bizonylatok kitöltésével. Az első izgalom után kis nyugalom érződött az osztályon, mert mindenki úgy érezte, az első akadályt sikeresen vette. Pihenésre azonban nem volt idő, máris indultunk tovább a gyakorlati vizsga helyszínére, az 1. számú Nyírzem Coop ABC-be. Itt az élelmiszerekről és a vegyi árukról hallhattunk jobbnál jobb feleleteket. Szívet melengető látvány volt végignézni diákjainkon, ahogy „valódi eladóként” vezettek végig bennünket és a vizsgabizottságot a gondosan elrendezett termékek között. Ezúton mondunk köszönetet a Nyírzem Coop Zrt-nek és az 1. számú ABC dolgozóinak, hogy rendelkezésünkre bocsátották az áruházat és mindenben a segítségünkre voltak. Másnap, 2011. május 20-án a szóbeli vizsgatevékenységre került sor. Tanárok és diákok egyaránt készültünk, a diákok pazar ellátással, mi pedagógusok pedig virágokkal feldíszített termekkel igyekeztünk oldani a feszültséget. Nagy örömünkre és elégedettségünkre minden tanuló sikeresen levizsgázott. A két tanév alatt volt részünk sok vidámságban, rengeteg élményben, de a sikerhez nagyon sok munka és fáradtság kellett. A diákok néha nem értették, miért ez a szigorúság és az örökös felelések, de a bizonyítvánnyal a kezükben mindenki tudta, hogy ezért jöttek iskolánkba, és a kemény munka meghozta gyümölcsét. A szaktanároknak és az osztályfőnöknek nagyobb elismerés nem is kell, mint a boldog diákok hálás pillantása!
Kovács Adrienn osztályfőnök
Tanulói vélemények:
„A két év gyorsan elment, jók voltak az osztálytársaim, meg a tanárok is. Tavaly pedig összehoztuk sikeresen a szalagavatóra a táncot. A vizsgáról pedig annyit, hogy nagyon izgultam, hogy mi lesz a végén az eredmény, de sikeresen átmentem. Ajánlom ezt a szakmát minden ez iránt érdeklődő diáknak.” (István)
„Az iskoláról azt tudom mondani, hogy nagyon jó a környezet, aranyosak a tanáraink, sokat tanultunk, új dolgokat ismertünk meg, főleg hogy gyakorlatra is jártak az iskola tanulói. A két tanév alatt komolyabb barátságok is kialakultak. Lehet gyengébb tanuló, vagy jobb diák az ember, a lényegen semmit nem változtat az, hogy mindenki a sikerélményre vágyik, és arra, hogy érezze, szerető emberek veszik körül. A két év alatt ez így-úgy, de megvolt, és most nem az a lényeg, hogy csak egy bolti eladó szakmát raktunk le, hanem az, hogy leraktuk! Mindig az a fő, hogy célba érjünk, és ha ez megtörtént, úgy újabb és újabb célokat tűzünk ki. Nem az a fontos, hogy milyen nagyságú dolgokat teszünk magunk elé, hanem a cél.
„Megcsináltam! Képes vagyok rá!” Ezektől az apróságoktól lesz mindenki boldogabb. Ha tudjuk, hogy képesek voltunk erre, talán akadnak majd, akik megpróbálnak még valamit, vagy egy másik szakmát, vagy egy érettségit, vagy munkahelyet, esetleg ezeknek a kombinációját. Én úgy gondolom, ezért volt értelme iskolába járni!” (Máté)
