Az egyik legnagyobb iskolai esemény, a szalagavató emléke mindannyiunkban ott él. Nem a vele járó körítések, a dekoráció színe, a csodálatos keringő ruhák és a szülőktől kapott virágcsokrok, hanem az érzés, amit akkor éreztünk. Amikor a színpadon állsz az osztálytársaiddal együtt, akikkel három, négy vagy öt évet töltöttél együtt és összemosolyogtok. Együtt vagytok a jelenben és már van közös múltatok is. Számtalan együtt megélt tanóra, kirándulás, közös korizások, iskolai roadshow-k, bolondozások a szünetekben, diákcsínyek.
„Mindannyian adjunk hálát valamiért” így kezdte ünnepi beszédét Meskó Marianna igazgatónő. Mi Értetek vagyunk hálásak ezen a napon. Mert eljutottatok idáig. Van olyan, akinek egyenes volt az út, volt akinek felfelé ívelő, miközben mások igen göröngyös úton jutottak el ide. De itt vagyunk, mind. Együtt, mi Bazilosok, szívünk felett a megáldott szalagokkal, együtt egy harmónikusan lüktető bécsi keringő dallamaiban, együtt egy énekben, együtt egy közös osztálytáncban és egy tanári meglepetés produkcióban.
Együtt. Érzéssel. Együttérzéssel.
