„Ha hajót akarsz építeni, akkor az embereket nem a favágáshoz kell összetrombitálni, nem feladatokkal kell őket ellátni, hanem beszélni kell nekik a tengeren utazás gyönyöreiről ” – írja Antoine de Saint-Exupery. Ez a gondolat motoszkált bennem akkor, amikor a véradás lehetősége fontos hírként érkezett a debreceni klinikáról, és a segítségnyújtásra faló felhívás miatt felkerestem az osztályokat. Egy három hete szívműtétre váró édesanya a vérhiány miatt volt akadályoztatva, így minden jó érzésű ember segítségét remélve keresték meg Gulácsyné Kiss Katalin kolléganőmet a kórházból.
Sajnos nem csupán a súlyossága miatt volt aktuális, hanem szerencsére a Telegdiskedés jegyében született programok novemberre várt eseményeivel is egybevágott, hiszen ez a hónap a jótékonykodásról, az adományozásról, segítségnyújtásról szól.
Két szakma osztályfőnöke, Fedor Lászlóné és Kovács András Attila a vámügyintézőket és kozmetikusokat elvitte vért adni.
A csoda nem váratott sokáig, mert másnap reggel megműtötték a hölgyet, és azóta egyre jobban van.
Az idézet gondolataira visszautalva, ezek a diákok tettük súlyának köszönhetően biztosan elégedetten gondolnak a hajóépítésre, hisz az a hajó, melyet közösen építettek csodálatos utazásra viszi őket azóta is.
Írta: Vig-Muskovszky Mária
Az ezzel kapcsolatos vélemények sorát a megműtött édesanya lányának bejegyzésével kezdjük:
„A debreceni Telegdi Kata magániskola tanulóinak nagyon köszönöm, köszönjük, hogy kedd délben mikor szóltak, hogy nem elég az anyukámnak a vér a szívműtéthez akkor a diákok elmentek és délután fél 4re az ő segítségükkel lett meg a szükséges mennyiség! Vannak még önzetlen és tiszta szívű emberek aki így ismeretlenül is segítettek az édesanyámnak.”
„ Felemelő érzés volt, hogy adhattam vért, és ezzel életet menthettem. Egy percig sem gondolkodtam azon, hogy ne segítsek egy embertársamon. Örömmel töltött el, amikor megpillantottam az iskola hirdetőtábláján az édesanya lányának Facebook – bejegyzését, miszerint sikerült az életmentő műtét kiírása a véradományainknak köszönhetően.” /Dobi Réka/
„ Ahogy később megtudtam azt, hogy édesanyát mentettem meg, az nagyon jó érzés volt. Azt gondolom, hogy minden embernek kötelessége segíteni a másikon. Én ettől kezdve azt gondolom,hogy amikor csak lehet, elmegyek.” /Gy. G./
„ Azért ajánlottam fel a véremet, mert szerettem volna segíteni, és mert 0-ás a vércsoportom, és ez mindenkinek jó. Az izgalom nagyobb volt, mint a fájdalom. Jó dolog, ha valaki vért ad a rászorulóknak, és akár életet is menthet vele.” /Molnár Nikolett/
„ Nem ez volt az első alkalom, hogy vért adtam. Mindig szívesen segítek a rászoruló embereken. Jó érzés, hogy 5 perc véradással megmenthettem egy ember életét.” /T. V.7/
