Magyarország a XIX. század első felében már hosszú ideje a Habsburg birodalomhoz csatolt állam volt. Az 1820-30-as évekre nyilvánvalóvá vált, hogy amíg Magyarország nem rendelkezik tényleges önkormányzattal, addig nemzeti érdekeinek megfelelő politikát sem tud folytatni. A magyar nemesség legkiválóbbjai álltak élére a változásokért folyó küzdelmeknek.
A köznemesség törekvéseit egy fiatal, vagyontalan nemes, Kossuth Lajos (1802-1894) fogalmazta meg, aki 1841-től a “Pesti Hírlap” című újság szerkesztőjeként politikai vezércikkeivel hívta fel a figyelmet a társadalom és a gazdaság legégetőbb gondjaira.
1848 első hónapjaiban Európa számos nagyvárosában forradalmak törtek ki. Ez kedvező körülményeket teremtett ahhoz, hogy a magyarországi reformelképzelések törvényes úton megvalósuljanak.
Kossuth a parlament küldöttségével 1848. március 15-én egy kis létszámú, főleg írókból, költőkből álló értelmiségi csoport, a “márciusi ifjak”, Pesten az utcára mentek és felolvasták a magyar nemzet legfontosabb követeléseit tartalmazó “Tizenkét pont”-ot. Egyik vezetőjük a népszerű költő Petőfi Sándor elszavalta költeményét, a Nemzeti Dal-t. Az utca népe csatlakozott hozzájuk és egy lefoglalt nyomdában kinyomtatták e két röpiratot. Néhány óra múlva már több tízezres tömeg csatlakozott hozzájuk. A “Tizenkét pont” legfontosabb követelései között található a sajtószabadság, a független magyar kormány, az évenkénti országgyűlés, a vallási és polgári jogegyenlőség, a nemzeti hadsereg, a közteherviselés megteremtése, a jobbágyság megszüntetése és az újraegyesülés Erdéllyel.
Miután Ferenc Józseffel nem sikerült megegyezni, a magyar országgyűlés 1849 áprilisában kimondta a Habsburg-ház trónfosztását, és Kossuthot Magyarország kormányzójává választották. Ekkorra azonban óriási orosz hadsereg indult meg Magyarország eltiprására. A harapófogóba került magyar hadsereget a túlerő legyőzte és a magyarok 1849. augusztus 13-án letették a fegyvert.
A szabadságharc leverését szörnyű megtorlás követte. Október 6-án Aradon kivégeztek 13 honvédtábornokot, akik “aradi vértanúként” vonultak be a magyar történelembe.
A későbbi időkben 1848 március 15-e jelkép lett: a kivívott szabadság megőrzésének és az elvesztett szabadság visszaszerzésének szimbóluma. A magyarság 1860 óta nemzeti ünnepének tekinti ezt a napot.
Iskolánkban is megemlékeztünk e jeles napról az osztályfőnöki óra keretében. A tanulók egy része részt vett a Kossuth téri ünnepségen.
