2008. szeptember vége. Hétfő délután. Beépített ügynökök hada lepte el a Telegdi Kata Szakiskola első emeleti folyosóját. Hatalmas dobozokat egyensúlyozva benyomultak az informatika terembe. A kinyíló dobozokból modern számítógépek kisebb alakulata került elő. Modern, „lapos” monitorok vezetésével, álruhás (farmer, póló) civilek segítségével elsöprő csapást mértek a számítógépek előző generációjára. Hiába volt a hősies védekezés, billentyűzetről billentyűzetre, monitorról monitorra, padról padra, sorról sorra tért vesztettek és fokozatosan kiszorultak a 2-es számú informatika tanteremből. A végső csapáshoz hadrendbe állított monitorok kivédhetetlen stratégiával elfoglalták a termet.
Az elfoglalt pozíciókat megtartva maguk mellé vették a segédeket. Minden monitor csatlakozott egy-egy számítógéphez, majd a központi csatlakozóbázishoz csatlakoztatták a billentyűzetet és az egeret. Ezzel megpecsételődött a terem sorsa, most már végérvényesen korunk legmodernebb berendezéseit tudja hadrendbe állítani a legjobb szaktudás megszerzéséért vívott mindennapi csatákban.
Ahhoz, hogy minél stabilabb helyzetet vívjanak ki maguknak, DVD-ROM nyelvüket kiöltve, kaméleonsebességgel szippantották magukba az operációs rendszer és a szükséges driverek telepítő lemezeit. A meghódított terület egykori urai, jelenlegi alattvalói (diákok, informatika tanáruk) alázattal lesték az új jövevények minden kívánságát. Egyiknek tápkábel, másiknak egy boot-lemez, harmadiknak egy rendszergazda-jelszó. Percről percre, óráról órára, egyre stabilabb szereplőivé váltak a tanulási-nevelési környezet e modern fellegvárának.
A kiszorított behódolt előző generáció eközben a túlélésért küzdve, új területet nézett ki magának. Az előző generáció újabb képviselői a modernebb technikát képviselve sikerrel vették fel a harcot, a hajszálnyival elmaradottabb számítógépekkel szemben.
Az eredmény nem volt kétséges. A 3-as számú számítástechnika régi-új urai, könnyű csatát nyerve nyugdíjazták a régebbi technológiát.
Persze ne gondoljunk ősrégi technológiákra, mikor az előző generációról beszélünk, hiszen az informatikában, ami múlt hónapban készült, az már történelem.
Érzékenyebb lelkű olvasók se aggódjanak a legyőzöttek sorsáért, hiszen igazi vesztesek most nincsenek. A másnap reggel iskolába érkező diákok arcára már a látvány is boldog mosolyt csalt, hát még a hozzá kapott információ. Az az információ, mely szerint a „nyugdíjazott” számítógépekre talán még fontosabb feladat vár mint azokra a modern utódokra melyek most érkeztetek. Az a technikai tudás, kiforrott, megbízható technológia szintén az ő szakmai fejlődésüket biztosítja. A számítógép szerelő-karbantartó képzésben részt vevő tanulók szakmai gyakorlati órákon ezeken a gépeken fogják megtanulni a szakma apró fogásait. Egy megbízhatóan működő gépekből kiszerelt alkatrészekből könnyebb olyan számítógépeket összeszerelni, melyeknél a működőképesség a szerelő szakmai tudásától függ, nem pedig a technika rapszodikus működésétől.
Ilyen egyszerű volt a tanítási órákon uralkodó jó hangulatot még jobbá tenni. Az új számítógépek gyors működése a rajta futó programok stabil működését segíti elő, a „régi” számítógépek az elméleti ismeretek gyakorlatba ültetését teszik lehetővé. Egy diák örül annak, ha jó körülmények között tanulhat, egy tanárnak pedig fontos a munkakörnyezet az ismeretek megfelelő átadásához. Köszönjük a lehetőséget! Élni fogunk vele.
Obuczki Béla szaktanár
