Három éve tanítok a Telegdi Kata Szakiskola és Szakközépiskolában. Próbáltam már szigorúan, fegyelmet követelve, illetve megértő segítőkészséggel is érvényesíteni oktatási-nevelési módszereimet. Egy valamiről azonban egészenbiztosan meggyőződtem: szeretet nélkül egyik módszer sem működik. A hivatás szeretete nem elég, a diákokat is szeretni kell! Nem azért mert jók, hanem azért, hogy jók legyenek! Tekintélyünk csak akkor erősödhet, ha kellő pedagógiai tapintattal nyúlunk még a néha rendkívül kényes pszichológiai kérdésekhez is, melyek munkánkban felmerülnek. A pedagógiai tapintatot – aki tanít, az tudja – hogy a fáradtság, bosszúság, megszokás olykor csökkentheti. Ezért állandóan meg kell újulnia a pedagógusnak, s „kibírni” a hivatás gyötrelmeit azért, hogy annak igazi sikerét is élvezhesse.
Meggyőződésem továbbá, hogy senki sem képezhet önmaga fejlesztése nélkül. Éppen ezért születendő gyermekem gondozása alatt szakmai tudásom tovább fejlesztésére is szeretnék időt szakítani. Mindezek mellett azt vallom, hogy a pedagógust nem bizonyítványa, vagy neveléstudományi ismerete, hanem személyisége avatja jó nevelővé. Egyéniségét még a legelmélyültebb tárgyi tudás sem változtathatja meg. A tanulók nem csak tudást, hanem anélkül, hogy ez tudatos lenne, gondolkodásmódot, értékítéletet magatartási mintákat is átvesznek tanítóiktól. Ma már megszoktuk, hogy tanterveket, tankönyveket, „koncepciókat” vitassunk meg.. Pedig alapvetően minden azon áll, vagy bukik, hogy ki áll a „katedrán”. Bizonyára mi sem a tantervekre, tankönyvekre emlékezünk, hanem tanítóinkra, tanárainkra. Egyes pedagógusokat soha nem felejtik el tanítványaik. Tovább élnek bennük tanításukkal, személyes példájukkal. Minden tekintetben egyet kell értenünk Karádi Ignác, Kossuth Lajos fiának nevelőjével:
„…sokan, mihelyst írásra, olvasásra képesek valakit tanítani, kész nevelőnek hiszik magukat, holott nem írás-olvasást, hanem bírja bár a legfelső tudományokat tanítani, még is ha az indulatot fékezni, a szenvedélyeket jóra vezetni, szóval a szívet képezni nem tudja, még igen messze áll attól, hogy megérdemelje a szép nevet_ nevelő(…) Tanításra ismeret, nevelésre hivatás szükséges.”
A pedagógus hivatásérzete márpedig csak akkor erősödhet, ha nem hangos hírnévre törekszik, hanem csendes, becsületes , alkotó szabadságban végzi értékteremtő munkáját.
Chrenkóné Tóth Katalin szakoktató
