Két évvel ezelőtt, az érettségi bizonyítványommal a kezemben jelentkeztem a kisvárdai Telegdi Kata Szakiskolába számítógép-szerelő, -karbantartó szakra. Már a gimiben is tudatosan az informatika felé orientálódtam, az érettségim is eme szakból történt, s szerettem volna tudásomat tovább bővíteni. A Telegdi Kata Szakiskola megadta az esélyt, megadta a továbbtanuláshoz, céljaim eléréséhez, s ahhoz, hogy az iskola elvégzése után egy képzett szakemberként lépjek ki a nagybetűs életbe.
Visszagondolva, emlékszem, mikor elérkezett a beiratkozás pillanata, mindenkiben volt egy kis „félelem”, kíváncsiság, hogy milyen is lesz itt, hová kerülünk, kik fognak bennünket tanítani. Ez a kezdeti kíváncsiság hamar elmúlt, megismertük a tanárainkat, s az osztályközösség is kezdett kialakulni. Az iskola jól felszerelt tantermekkel és szakképzett oktatókkal biztosította számunkra, hogy olyan tudásra tegyünk itt szert, amellyel biztosan megálljuk a helyünket a munkában és a nagyvilágban is. Az első évben az elméleti tudásra fektették oktatóink a hangsúlyt, hogy második évre már megalapozottan vethessük bele magunkat a gyakorlati tevékenységekbe. Az osztályközösség még szorosabb összekovácsolása érdekében kirándulásokat, közös programokat szerveztünk, melyeken belül meglátogattuk a budapesti Műszaki Múzeumot, Iskolanapon voltunk Debrecenben, ahol a számítógép-szerelőkből álló csapatunk elhozta a Vándorkupát. A Mozdulj Várda futóversenyen mi infósok többen részt vettünk, s egyik társam III. helyezést ért el. Úgy érzem, életre szóló barátságok alakultak ki a 2 év alatt, már jó kis osztályközösségként szerveztük a szalagavató műsort, de ekkor már a levegőben érezni lehetett, hogy rohamosan közeledünk a vizsgához. A szalagavató műsor olyan jól sikerült, hogy lehetőségünk adódott a Szakma Sztár Fesztiválon is megmutatni magunkat.
A sok program kialakított egy igazi kis közösséget, mindenkinek sikerült megismernie a másikat. Ahogyan teltek a napjaink, egyre közelebb kerültünk a végső megmérettetéshez, a végső vizsgához. Április 30-án egy fontos korszak vége érkezett el számunkra, majd a ballagásunkkal olyan szakaszt zártunk le az életünkben, amely mindnyájunk számára sokat jelentett, hogy kilépjünk a „nagybetűs életbe”, egy ismeretlen világba, amelyről még nem sejthetjük, vajon kinek mit tartogat. Az elkövetkező pár nap már olyan rövidnek bizonyult, vészesen közeledett a vizsga napja. Tanárainkkal időpontot egyeztetve, konzultációk vártak még ránk, ahol mindenki a számára talán még megerősítésre váró kérdésére megkapta a választ. Ezek után már nyugodtan vártuk a vizsga napját, mert érezte mindenki, hogy olyan tudást kapott a 2 év alatt, melyből merítve bármilyen helyzetben megállja a helyét az ember. Május 20-án elérkezett az első vizsgánk, amely interaktív formában történt, vártuk is ezt a napot és nem is. Vártuk, mert mindenki „túl szeretett volna már lenni” ezen a megmérettetésen, de amiért nem vártuk annak oka az volt, hogy tudtuk, lassan vége az itt eltöltött diákéveknek… Mivel a kellő tudás már megvolt számunkra, így az első akadályt sikeresen vettük. Május 28-án a végső megmérettetés, a gyakorlati vizsgáink következtek.
Nekünk, vizsgázóknak talán kis aggodalommal indult a napunk, hiszen izgultunk, ki milyen tételt húz, ki milyen szerelési feladatot kap majd, kinek hogyan sikerül majd a hibafeltárás. Úgy érzem, hogy mind képességeinknek és felkészültségünknek megfelelő szinten, nagy fegyelmezettséggel teljesítettünk, így dicséretben részesültünk jó páran a vizsgák végeztével: Balogh Zsolt, Banga István, Demeter Béla, Frindik György, Kecsmár Béla, Kusdra Ádám, Magyar Dávid, Tölgyes Tamás, s jó magam a gyakorlati vizsgatevékenység során nyújtott 100%-os teljesítményünkért. A vizsgabizottság munkáját segítő szakértők, tanáraink végig felügyelték a vizsga menetét, az értékelés során segítő kérdések formájában bizonyosodtak meg az elvégzett feladatok tudatosságáról. Felkészítő munkájukat dicséri az elért vizsgaeredmény. Mi epekedve vártuk a nap végét, mikor mindannyian már megnyugodva vehettük át a bizonyítványunkat, és elmondhatta mindenki magáról, hogy: – igen, sikerült, számítógép-szerelő, -karbantartó lettem! Ez az álmunk valóra vált!
Az OKJ-s bizonyítványok kiosztáskor tudtuk meg az elnöknőtől, hogy a vizsgázó 18 főből 16-an jelesre, 1 társunk jó, illetve 1 tanuló közepes érdemjegyre teljesítette a vizsga feladatait. Örültünk, de tudjuk, most már saját erőnkből kell felépítenünk a saját várunkat az álmainkból. Nagyon sokat köszönhetünk az iskolának, hisz egy olyan szakmát adott a kezünkbe, amivel ha küzdünk – márpedig küzdeni mindig kell -, bárhová eljuthatunk, és bármit elérhetünk az életben.
Dudics Tibor A 12/KG-N/2008. Számítógép-szerelő, -karbantartó osztály végzett tanulója
