2014. január 18-án délután kettőkor nyílik egy kiállítás Debrecenben, az Ifjúsági Házban. Ennyi volt az újsághír, nincs ebben semmi különös. Az azonban már izgalmasabbá tette ezt a hírt, hogy Penészlek kisközség hátrányos helyzetű tanulóinak rajzaiból válogatták az anyagot.
Elmentem hát, és mondhatom, különleges élményekben volt részem. Az első meglepetést az alkotások színvonalassága, forma- és színgazdagsága, az alkotók friss szemléletmódja jelentette. A következő meglepetés akkor ért, amikor Horváth Réka, a Tessedik Sámuel Szakképző Iskola és Gimnázium tizenegyedikes eladó osztályának tanulója, Horváth Réka, mikrofont ragadott a kezébe, és megnyitotta a kiállítást. Réka azért vállalta fel ennek a kiállításnak a megrendezését, mert úgy gondolja, a kis település tehetséges gyermekeinek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy mások is megismerjék munkáikat, felfigyeljenek rájuk, ne hagyják elkallódni őket.
Villogtak a vakuk, és én közben azon gondolkodtam: hogy is van ez? Szeptember óta tanítom Horváth Rékát, és azt gondoltam, ennyi idő alatt megismertem őt. De hogy egy fiatal hölgy kiállítást szervez, meghívókat készít, sajtót, fotóst hív, összehoz egy ilyen eseményt, nos, erre nem gondoltam. Teszi ezt hírverés és csinnadratta nélkül, szerényen, önerőből, segítség nélkül. Mi ez, ha nem maga a csoda! Szívmelengető és megindító.
Legyen ez példa mások számára emberségből, értékekből. Horváth Réka a maga szerény módján tett valami olyat, amire büszkék lehetünk. Réka, köszönjük!
Készítette: Junászka Dánielné szaktanár
