Nyíregyházi vasútállomás. 2008 november 6-a. „Hajnali” háromnegyed 6. Álomittas, de lelkes diákok kisebb-nagyobb csoportjai szállingóznak a bejárat felé. A nyíregyházi Telegdi Kata Szakiskola és Szakközépiskola diákjai tanulmányi kirándulásra készülnek. Az informatikai hálózati-rendszer telepítő és a számítógép szerelő karbantartó képzésen részvevőket a közös szakmai érdeklődés hozta össze. Hamarosan indulnának. Sajnos csak indulnának, de a vonat késik. Majdnem egy órát. Sajnálják a korai kelést, de a bánatot hamar feledtetik az utazással járó izgalmak, a látnivalók nyújtotta élmény ígérete és nem utolsósorban az egymással eltölthető teljes nap. Egy olyan nap, amikor mentesülve az iskolai kötöttségektől szabadon beszélgetve vidáman megismerhetik egymást.
Egy osztályközösség életében egy ilyen vissza nem térő lehetőség nagyon fontos is lehet. Egy olyan nap, amikor a közös élmények hatására az idegenekből összetartó csapat kovácsolódik. Igaz barátságok szövődhetnek.
Igazából nem ezért vagyunk itt, diákjaink nem is gondolnak erre. Ez az ő napjuk. A problémák megoldása tanáraikra várnak. Később indulunk, újra kell gondolni a napot. Legyen időnk mindenre. Hosszú az út, lesz időnk tervezgetni.
Mikor végre elindulunk, az arcokon újra feltűnik a boldog mosoly, a ráncok kisimulnak, a vidámság megtölti a vonatot. Utazásunk hosszú órái alatt mindenki próbálta hasznosan eltölteni az időt, azonban bármit is tettünk, minden átitatott a várható megérkezés izgalma.
Az útvonaltervezés működött, megérkeztünk végül a megfelelő vasútállomásra. Innen kezdve felborult a papírforma. A kiszámíthatatlan budapesti forgalom, a feltúrt utcák által megváltozott közlekedési útvonalak, az áttekinthetetlen menetrend mind feladták a leckét. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy feladtuk volna. Az erőfeszítéseinket siker koronázta, megérkeztünk az Országos Műszaki Múzeumba.
A Múzeumban már vártak minket. Az előzetesen megbeszélt időponton túl is nagyon kedvesen fogadták a csapatot. A Múzeum egyik legavatottabb munkatársa kapta a feladatot, hogy körbevezessen minket a tárlatokon.
Az első kiállítás a finommechanika, optika, optikatörténet varázslatos világába kalauzolt el minket. Mindenki megtalálhatta itt az őt érdeklő kiállítási tárgyakat. A szemüvegesek az első lencséket csodálhatták meg. Néhányan, akiket valamikor vonzott a csillagászat, a teleszkópokat vették jobban szemügyre. A finom műszerek iránt érdeklődők az első fából készült óraszerkezetektől kezdve, a finoman megmunkált díszes órákon keresztül a mikroszkópokig sok mindent megnézhettek. Kattogtak a fényképezők, villantak a vakuk. Az optikák szinte maguktól fókuszáltak a leírásokat tartalmazó táblákra, mert amit láttunk, azt egy kicsit mindenki magáénak érezhette, mivel minden második feliraton magyar név szerepelt, hiszen hazánk tudósai mindig is élen jártak a technikai újításokban.
Az irodagép-történeti kiállítás már mindenkinek felkeltette a figyelmét, hiszen ez már az informatika története is. Halkan összesúgtak néhányan, hogy igen ez már valami, hiszen az első nyomtatók működéséhez szükséges elvek ekkor alakulhattak ki.
Ezután következett az, amiért vállaltuk ezt a hosszú utat hazánk fővárosába: a számítástechnika-történeti kiállítás.
A lenyűgöző méretű URAL2 típusú elektroncsöves számítógép látvány a számítástechnika gyermekkorába repítette a kalandozó gondolatokat. Közvetlen mellette láthattuk a Kozma László professzor irányítása alatt konstruált első magyarországi elektronikus számítógépet. Most kezdett értelmet nyerni az a mondat, hogy „régen nem beléptek a számítógépbe, hanem benyitottak”. A következő polcokon már a mai számítógépek előfutárai, az első PC-k mintadarabjai foglaltak helyet. Az IBM, az APPLE első széles körben elérhető számítógépei ma már megmosolyogtató képességekkel rendelkeztek, de nem felejtettük el, a fejlődés itt kezdődött. Nemzeti büszkeségünk további termékeny táptalajba jutott és újra szárba szökkent, hiszen a számítástechnika története tele van magyar vagy magyar származású tudósokkal, akik neveihez a fejlődés jelentős mérföldkövei kötődnek.
Ámulva, kissé elnézően mosolyogva jártuk körbe a múzeum ezen szegletét, hiszen a mai technikához szokott, számítógépes anyatejen felnőtt nemzedék számára kissé furcsa volt látni az informatikai technológia őskövületeit. Az első hazai gyártású számítógépeket, melyeken ma kissé meglepő olyan neves hazai márkák nevét látni, mint az Orion és a Videoton. Elképzeltük vajon milyen kalandos úton kerülhetett hazánkba az embargó idején tiltott listán szereplő számítógépek. Sokat kockáztatott, aki behozta az országba.
Tanulságos séta volt az informatika masztodonjai között.
Persze egy múzeumi körséta ezzel még nem ér véget. A régi rádiók és tv-k mellet még a mai mosógép elődjét is meg lehetett nézni, sőt ki is próbálhattuk.
Ezután jutottunk az erőgépeket bemutató hatalmas terembe, ahol az első gőzgépektől kezdve a belsőégésű motorokon keresztül, a repülőgépek csillagmotorjain át a sugárhajtóműig mindenből láthattunk egy-egy példányt.
Talán már meg sem lepődtünk: az erőgépek fejlődéseinek mérföldkövein is magyar nevek vannak, elég ha csak Bánki Donát és Csonka János nevét említem, bár az ő esetük egyedi. Mint közismert az általuk elsőként konstruált porlasztó feltalálása egy szabadalmi hiba miatt mégsem az ő nevükhöz kapcsolódik.
Sajnos az idő szorított így már nem tudtunk tovább időzni a Múzeumban, de elhatároztuk legközelebb az egész napot múzeumlátogatásra szánjuk.
Néhány átszállás és csaknem egy órás séta, busz és metró után végre megérkeztünk a második kiállítási helyszínre, a Hungexpo területére. Az idén a szokásos szeptemberi időpont helyett november elején rendezték meg az informatikai szakkiállítást Mobil show –Infomarket (Mobil- és internetkommunikációs show és vásár) címmel. Hatalmas lépést tettünk előre az időben, hiszen a 50-es 60-as évekbeli technológia után a 21. század legújabb fejlesztéseit vehettük szemügyre. A kiállítók a leggyakoribb felhasználási területet figyelembe véve csoportosították erőiket. A mobilkommunikációra szakosodott kiállítók a legnagyobb mobiltelefon-gyártók termékeit állították ki. A kisebb otthoni hálózattal foglalkozóktól az internet-szolgáltatókig mindenki megtalálhatta a neki tetsző kiállítót. Az egyszerű csatlakozóktól a wireless hálózati eszközökön keresztül a routerekig mindenre találhattunk megfelelő tudású és árkategóriájú eszközt. A legújabb trendnek megfelelően az IP telefonok már külön kategóriát képviseltek, hiszen a szélessávú internetnek köszönhetően a kommunikáció ezen formája egyre nagyobb teret nyer a vállalati kommunikációban.
A fiatalok figyelmét persze nemcsak ez keltette fel. Csábító ruhát öltött csinos hostessek mellet, még csábítóbb formájú nagy teljesítményű autók vonzották a tekinteteket. A nagyobb teljesítményhez csúcsminőségű hifi jár, melyek hangzásában a vájtfülűek sem találtak hibát. A hifis körben szinte kötelező gyakorlatnak számító dvd lejátszó mellet, már helyet kapott a csomagtartóba szerelt játékkonzol is. A számítógépes játékok különösen nagy hangsúlyt kaptak ezen a kiállításon, hiszen a piacvezető nootbook-gyártó standján is ez kapta a főszerepet. Hasonlóan gondolkoztak a Microsoft standján is, hiszen az iroda szoftverek mellet nem kevés hely jutott az X-box játékkonzolnak is.
Persze nem kiállítás, ahol nem lehet valamit kipróbálni, így a rendelkezésre álló időt kihasználva végigjátszottuk a kiállítást, sőt még arra is maradt idő, hogy válogassunk az informatikai újságok akciós példányiból, hiszen ezen a napon mindent feláldoztunk az informatika oltárán, így stílszerű befejezése lehet a napnak, ha a hazafelé vezető úton is a szakirodalmat tanulmányozzuk.
Ezt a tervet a többségnek sikerült is teljesítenie, hiszen többórás vonatúton a kiállítási prospektusok, valamint számítástechnikai folyóiratok szélei rojtosra koptak a lázas lelkesedéssel lapozó ujjak között.
A nap végén néhányan gyanakodva figyelték fáradtan, de elégedetten mosolygó tanáraikat, nem is sejtve, hogy a hivatásuk iránt elkötelezett pedagógusok egy eredményes napon vannak túl. Egy eredményes napon, mivel ismét sokat tanultak a diákok a múlt és a jövő technológiájából, de ezt most olyan formában tették, hogy mindenki számára örömet okozott. Az elégedett mosoly álarca mögött újabb haditervet szőttek, hogy hogyan tudnak majd napról-napra újabb hasznos és fontos ismereteket csempészni diákjaik ellenkező, de tudásra éhes tudatába.
Obuczki Béla szaktanár
g2cim(„32040”);
?>
