(élménybeszámoló a nyári gyakorlatról)
Ahogyan minden dajkatanuló, én is részt vettem nyári gyakorlaton. Idén június 18-tól 2 héten át jártam a püspökladányi Területi Bölcsődébe. Ahogy közeledett a gyakorlat ideje, egyre jobban izgultam, vajon elfogadnak-e majd a kisgyerekek és a gondozónők, milyen lesz itt dolgozni. Az első napon meglepett, hogy az apróságok milyen könnyen barátkoznak, milyen érdeklődőek. A legkíváncsibb megkérdezte: „Te miért jöttél hozzánk?” Azt is észrevettem, hogy nem tartottak az idegenektől, a felnőttek jelenléte inkább biztonsággal töltötte el őket. A következő napokban megismerkedtem minden gyerekkel (nagyon aranyosak!) és a gondozónőkkel, akik kedvesen fogadtak. A jó fogadtatás után már nem izgultam annyira.
Fokozatosan megtanultam, hogy dajkaként milyen teendőim vannak. Sokat segédkeztem a picik körül, az én feladatom volt a környezet tisztán tartása is. Reggelente segítettem a reggeli elosztásában, kiszolgáltam a gyerekeket. Az étkezés után rendet raktam a csoportszobában és felmostam. Később a kicsik játékát figyeltem. Ők kedvelték, de hamar megunták a játékok egy részét, például a memóriajátékot, és nagyon élvezték a testmozgást: a tűz-víz-repülő játékot, mászást az alagútban, futást a padon, ugrálást, fogócskát, labdázást. Játék közben is mellettük voltam, s előfordult, hogy ilyenkor kellett tisztába tenni valamelyiküket. Tízórai után rendszerint az udvaron voltunk. Kikészítettük a gyerekek kinti játékait a homokozáshoz, majd gyümölcslevet vittem nekik szomjoltónak. Volt mindig olyan csemete, akinek nem volt kedve homokozni. Vele gyöngyöt fűztünk, sokszor mondókáztunk, énekeltünk: „Kerekecske-gombocska”, Süss fel, nap, Csip-csip, csóka, Csigabiga, gyere ki”. Sok volt a tennivaló ebédidőben is: terítettünk, kezet mostunk a gyerekeknek, asztalhoz ültettük őket, ellenőriztük az ételt, hogy ne legyen forró, s elővettük az ágyacskákat, s az ágyneműket, hiszen következett a délutáni alvás. Ilyenkor volt idő a mosdóhelyiség, a vécé, a folyosó takarítására. Mire a gyerekek felébredtek, elkészítettük az uzsonnájukat, és evés után újra kint játszhattak, amíg a szüleik megérkeztek.
A gyakorlat utolsó napját soha nem felejtem el, mert kellemes meglepetés várt. Aznap születésnapom volt, a dolgozók felköszöntöttek, ajándékot is kaptam. Nagyon boldog voltam, úgy éreztem, megszerettek. Ugyanakkor szomorúság is elfogott, mert tőlük és a már igen megkedvelt gyerekektől is búcsúznom kellett.
A nyár ugyan már eltelt, de én ma is örülök annak, hogy türelemben, bölcsességben, szeretetben gazdagodhattam, s hogy a dajka hivatásnak ennyi szépségét tapasztalhattam meg.
