Az irodai asszisztens osztályok nagy lendülettel láttak neki októberben a 2. számítógép terem díszítésének. Örültünk a lehetőségnek, hogy környezetünket szebbé, barátságosabbá tehetjük. Jöttek a jobbnál-jobb ötletek, készültek a pillangók, napocskák, a szakmai plakátok, préseltük a színes őszi faleveleket, varrtunk virágokat, batikoltunk, festettünk, ragasztottunk, készítettünk kézlenyomatokat.
Az eredmény egy kellemes hangulatú, vidám kis terem lett, mely a zsűri tetszését is elnyerte, amit egy második helyezéssel fejezett ki. Az oklevél mellé egy kisebb összeget is kaptunk jutalomként, amit szerettünk volna úgy felhasználni, hogy mindenki egységesen részesüljön belőle. Így jött az ötlet, hogy költsük korcsolyázásra a nyereményt. Az osztály nagy része izgatottan várta, hogy jégre léphessen, volt, aki ügyesen, bátran siklott a jégen és voltak, akiknek első alkalommal volt a lábán korcsolya, de a téli sport örömeit mindenki egyformán élvezte. A tanulók nevetve gondoltak vissza a korcsolyázás örömeire, amit a következő tanulói vélemények is alátámasztanak.
írta: Paládiné Hrenkó Vanda (irodai asszisztens ofő)
Tanulói vélemények:
Sokat lehetett nevetni az eséseken. Az osztály együtt volt és ez nagyon jó.
Életemben először volt korcsolya a lábamon, de elég jól éreztem magam, a nevetéstől nem bírtam felállni vagy 20-szor elestem, ha nem többször, de hát ez ezzel jár, már a végén nagyjából ment, az igaz, hogy fájt az egész testem, de tényleg jó volt és még akarok menni.
Nagyon jól éreztem magam, nem először voltam, de nem gondoltam volna hogy ennyire jól fog menni. Nem estem egyszer sem, bár kis megingások voltak, de nem estem!!! Szívesen mennék máskor is. Sokat nevettem mások, köztük a tanárok esésén is.
Az első kör után már száguldoztam körbe a pályán. Ha lesz alkalom, én tuti ott leszek!
Nagyon jól éreztem magamat, igaz hogy féltem és csak három kört tettem kapaszkodva. Szeretnék még menni máskor is, hogy gyakoroljak és már bentebb menjek korizni. Ami nagyon vicces volt, az az, hogy Gyula tanár úr nagyon elesett.
