Arcul csap a valóság tenyere,
paraván nélküli világot látva,
karton-lét meztelenül szemembe,
kivetettség-ruháját szél cibálja.
Csak egy emlékbiblia lapul rongyos
zsebében, lelke szinte már félholt,
sorsa kabátja könnyektől foltos,
lyukas kesztyűje varrva már rég volt.
A novemberi Telegdiskedés jótékonykodásának keretében a debreceni telephely végzős kozmetikusaival ellátogattunk egy hajléktalanszálló nappali melegedőjébe azzal a szándékkal, hogy otthon készített ételeinket, süteményeinket kiosszuk az arra rászorulók között. Szándékunk híre eljutott az Európa Rádió munkatársához, aki az ételosztás idejekor meg is érkezett hozzánk riportkészítés szándékával. Az előkészületek otthon kezdődtek, és a kész élelemmel megpakolva érkeztünk 10 órára a helyszínre. Ott rövid eligazítás után kisebb adagokra osztottuk fel adományainkat, majd 11 órától kiosztottuk az akkorra már gyülekező hontalanoknak. Miután mindenkinek tudtunk kedveskedni, elkészítették velünk a szóban forgó riportot is, amiben iskolánk jubilálásáról, elképzeléseinkről, céljainkról esett szó. Még eljövetelünk előtt apró kézzel varrott szívecskékkel ajándékoztak meg minket, mely a köszönet, és hála szimbóluma volt. Végül is ahogy visszanézel az életedre, mindig azok a pillanatok magasodnak ki, amikor másokért tettél valamit.
Készítette: Vig-Muskovszky Mária és a kozmetikus tanulók
