„Itt a farsang, áll a bál…”

2007-03-28

A február a farsang hónapja az óvodákban, így tehát a dajka tanulók gyakorlati idejét is ez tölti ki. A debreceni Pósa utcai óvoda óvónői úgy döntöttek, hogy idén egy teljes héten át, február 26.-tól március 2.-ig tartott az ünnepi mulatság, ezen a rendezvényen vett részt dajka tanulónk, Móna Hella is. Hétfőn a hagyományos télűző szalmabáb-égetéssel kezdődött a karnevál. Dalok versek kíséretében űzték a telet. Kedden a farsangi előkészületekkel telt az idő: maszkot, díszeket vágtak, vagdostak, színeztek a gyerekek, közben a tanult verseket, dalokat mondogatták. Ezen a munka-délelőttön a szülők is jelen voltak. Szerdán nemcsak díszekkel, de ízekkel is farsang hangulatát idézték: igazi farsangi fánkot sütöttek az ovisok (természetesen a dajka nénik segítségével). Csütörtökön az óvónők öltöttek jelmezt.
Hagyománnyá vált, hogy az óvoda alkalmazottai készülnek báb előadással és különböző színpadi produkciókkal minden hónapban. Most A molnár, a fia és a szamár (La Fontaine) és A három kívánság című mesét adták elő a gyerekek és jelenlévő szülők örömére. Pénteken volt a hét csúcspontja: az egész óvoda jelmezbe bújt – gyerekek, óvó nénik, dajkák, sőt még a szülők is, minden óvodai csoportban bemutatták jelmezüket, melyet dalokkal, versekkel kísértek. Az egész hetes ünneplés mindenki számára maradandó élményt nyújtott, s reméljük, hogy a hideget is sikerült elűzni a Pósa utcai óvodások segítségével. Igazi élmény volt és jó mulatság. Másik tanulónk, Kecskés Beáta beszámolója az óvodai farsangról szintén pozitív élményekben gazdag. „Én a Lehel utcai óvodában az emeleten a Mókus csoportban töltöttem a farsangot. A mulatság új volt számomra, mert már régen nem voltam farsangi buliban. Úgy vártam a farsangot, mint a többi kis óvodás gyerek. Nem akartam beöltözni, aztán a csoport kérésére meggondoltam magam: kislánynak öltöztem. A kis barátaim már nagyon kíváncsiak voltak, hogy mi lesz a jelmezem, mert nem árultam el nekik. Előzőleg együtt díszítettük fel a csoporttermet és fújtuk a farsangi lufikat, legyezőket és álarcokat is készítettünk. Február 23-án, pénteken reggel 800 –tól kezdődött a mulatság. Szerintem én izgatottabb voltam, mint az apróságok. Reggel feltálaltuk a sok süteményt és gyümölcslevet, amiből a gyerekek azonnal csipegetni kezdtek. A reggeli Hot-dog volt, amiből persze már nem ettek, mert tele ették magukat a süteményekből. Később megérkezett a fényképész, aki minden gyerekről készített fényképet és csoportképet. A képek elkészülte után táncoltunk, majd körbe jártuk az óvodát, hogy a többi csoport is lássa a szép jelmezeinket és mi is megtudjuk nézni, hogy a többiek milyen szépek. Igaz, nálunk voltak a legszebb és legaranyosabb lurkók: varázslók, királylányok, hercegnők, kakasok, pókemberek, és sok egyéb más. Hamar eltelt az idő, mert sokat szórakoztunk. A játékok vezetésével engem bíztak meg. A kisebbek és a nagyobbak között egyaránt volt győztes és vesztes, de a vesztesek sem szomorkodtak, mert mindenki kapott tőlem egy kis apró ajándékot. Most is, mint mindig, jól éreztem a lurkók között magam. Nagyon szeretem az óvodát, mert sok benne a kicsi és nagy gyerek, úgy érzem, hogy érdemes volt dajka tanulónak jelentkeznem, mert nagyon szeretem őket.”