Láthatatlan mindennapok

2015. október 20-án és november 4-én a 14. évfolyamos irodai asszisztens, illetve a 13. évfolyamos gyógy- és sportmasszőr tanulókkal ellátogattunk a Látássérültek Észak-alföldi Regionális Egyesületéhez.
Szervezet vezetősége, munkatársai és önkéntesei fontos feladatuknak tartják a társadalom minden rétegében a látássérült emberek iránti pozitív szemlélet és viszonyulás kialakítását és elősegítését. Ezért fektetnek különös hangsúlyt az „ép” társadalom érzékenyítésére, tudatformálására. Rendszeresen tartanak programot Hajdú-Bihar megye területén általános és középiskolákban, ahol a fiatalok saját élményt szerezhetnek a nemlátásról, és ahol megismerkedhetnek a különböző önálló életvitelt megkönnyítő eszközökkel.


Betekintést nyerhettünk a fogyatékossággal élő emberek sajátos élethelyzetébe, s néhány perc erejéig megtapasztalhattuk, hogy milyen is az, ha az egyik érzékszervünk nem működik. Megismerkedhettünk olyan hétköznapi eszközökkel, melyek számunkra hétköznapinak tűnik, ám a látássérült emberek életvitelét nagymértékben megkönnyíti. Ilyen volt pl: mérőszalag, dobókocka, színfelismerő „kütyü”, mely segít a háziasszonyoknak a szennyes ruha szétválogatásnál.
A technika „ördöge” sem kerüli el őket, sőt! Ugyanúgy használják a számítógépet, mobiltelefont s azok különböző alkalmazásait, mint mi, látó emberek.
Megtiszteltek minket azzal, hogy leírták a tanulók neveit pont, azaz Braille írással, s még egy klasszikus meséből is tartottak felolvasást nekünk. Konkrét információt kaptunk arról, hogy hogyan kell egy vakvezető kutyával közlekedő látássérült embernek segíteni, illetve volt szerencsénk megismerni Dennist, aki 4 éve segíti gazdáját sajátos élethelyzetében. Érdekes és tanulságos volt számunkra látni (s maga a szó, „látni” átértékelődött bennünk), hogy ezek az emberek látás hiányában végzik el mindazokat a feladatokat, melyek számunkra természetesek, rutinszerűek.
Készítette: Palotásné Szilágyi Judit, szakoktató
További képek: http://on.fb.me/1Ngk0rO