Egy rendhagyó nap a nyíregyházi Telegdi Kata Szakiskolában. 2006. február 11-én az iskola tanulóinak régi vágya teljesült. Az informatikai hálózatirendszer-telepítő tanulók kezdeményezésére egy „sulinap” megtartását engedélyezte a vezetőség.
Az „infósok” javaslata abból állt, hogy szervezzünk LAN-partyt, melynek során hálózatba kötött számítógépeken annyit játszhatnának, amennyit bírnak. Ez persze önmagában nem túl csábító abból a szempontból, hogy emiatt órák maradjanak el. A játékot továbbgondolva, arra a felismerésre jutottunk, hogy több gyakorlati haszna lehet egy ilyen napnak, mint azt az ember gondolná.
A nevelőtestület elé tárt javaslat lelkes fogadtatásra talált, és azonnal felmerült az ötlet: ne csak 20 embert mozgassunk meg, hanem az egész iskolát. A pedagógusok ontották magukból az ötleteket, melyeket kevés kivétellel azonnal megvalósíthatónak ítéltek. Ezután már csak vezetőségi engedélyre és rövid szervezésre volt szükség. Így utólag bevallva nem egy tanár, vagy diák volt szkeptikus a tervezett „sulinap” miatt, de szerencsére nem volt igazuk (igazunk). A következő programok kerültek megvalósításra: IQ-teszt, angol-vetélkedő, ügyességi játékok, Activity, LAN-party. Szerencsés választás volt mindegyik, hiszen rögtön tétje is volt a dolognak: ki a legjobb, melyik osztály, melyik csapat?
Az osztályfőnökök vezetésével megkezdődött a szervezkedés. Minden osztályból állítsunk össze legalább egy csapatot. Lelkesebb osztályok 2-3-4 csapatot is delegáltak a vetélkedőre. A „sulinap” rövid értékelése a következőképpen fogalmazható meg: „Jó volt! Mikor lesz megint?”
Kissé részletesebben:
IQ-teszt: Nem jött be a papírforma. Az iskolázottság nincs szoros összefüggésben az intelligenciával. Komoly, feszült arccal görnyedtek a versenyzők a papírok fölé. Sokan képességük maximumát nyújtva oldották meg a közepesen nehéz feladatokat is, de volt, aki játszi könnyedséggel vette az akadályokat. Végül is egy a fontos, mindenki jól érezte magát és úgy gondolta itt az ideje megmutatni ki is ő valójában.
Angol verseny: A tudás és a kreativitás szintézise valósult meg a feladatmegoldás során. A csapatok igazi csapatként, egymást segítve haladt a győzelem felé.
Activity: Egy kis játék a komoly dolgok mellett. Minden kreativitásukat elő kellett szedniük, hogy a feladatot ők oldják meg, ne az ellenfél. A felhőtlen játék mindenkit mosolyra hangolt és közelebb hozta az embereket egymáshoz.
Ügyességi feladatok: Az ügyességi játékok összeállítása testnevelő tanárunkat dicséri, aki elemében érezve magát, hogy megmozgathatja ezt a tanulásba tespedt diákságot, rafináltabbnál rafináltabb feladatokat kreált erre a napra. A kártyavárépítés, mint olyan nem tűnik komolynak, de ha figyelembe vesszük a fiziológiai hátterét, rögtön megváltozik a gondolkodásunk. A játékhoz szükséges finom-motorikus képességek alkalmazására és fejlesztésére ez egy tökéletes alkalom volt. A lufi-borotválás szintén ezen képességek erősítését szolgálta, ráadásul a fodrászok egy kicsit vizsgán is érezhették magukat. Jól sikerült a „vizsga”, egy lufi sem jajdult fel! A célba dobás, és a hulla-hopp karika használata olyan mozgáskoordinációs feladatok megoldására késztette a tanulókat, amilyenekkel egy átlag testnevelésórán sosem találkoznának.
LAN-party: Az iskola informatikai tanárai engedélyt kértek, és kaptak az iskolai hálózat részleges használatára. A cél az volt, hogy minél több diák behozza az iskolába saját számítógépét és használhassa egy számára idegen hálózati környezetben. Bár néhányuk szeme előtt csak a játék lebegett, azért többen tisztában voltak vele, hogy előbb a munka és utána szórakozás. Hálózatépítés élőben! A diákok tanulmányaik megkezdése óta erre vártak, hiszen már régóta úgy gondolják: ők már ezt tudják Hamar rá kellett jönniük, hogy az informatikatanáruk csak irányító szerepet szándékozik játszani ezen a napon. A tényleges munka rájuk vár. A következő felismerés sem váratott magára, ha hibáznak nem fog működni a hálózat. Pánikról természetesen szó sem volt, inkább a kihívás jóleső izgalma vett erőt rajtuk. Szinte gyermeki örömmel vetették magukat a feladatra. Az első napirendi pont: saját készítésű kábelekkel összekötni az iskolai switch-et, az általuk hozott switch-el. A következő lépés elkészíteni a számítógépeket a switch-el összekötő kábeleket. Az elkészített kábeleket, hasznosítva a tanultakat, le is tesztelték kábel-teszterrel. Mikor elkészültek a fizikai összeköttetések, jöhetett a szoftveres beállítás. Itt ismét beigazolódott, hogy az élet a legjobb tanítómester, vírust találtak az egyik gépen. Természetesen csak a javítás után folytatódhatott a munka, mivel a többi gépet nem akarták megfertőzni a többi számítógépet. A szoftveres beállítás során beállították az IP címeket, létrehozták a munkacsoportokat. Megosztották a megfelelő mappákat, melyekben a felhasználni kívánt játékok voltak. A hálózat működőképességét a sikeres másolás bizonyította. Ezután jöhetett a jól megérdemelt jutalom, a játék.
Az eredményhirdetésen a legnagyobb terem zsúfolásig megtelt. Izgatott arcok néztek az igazgatónőre, aki rövid bevezető után rátért a lényegre, ki volt ma a legjobb. A megérdemelt nyeremények finomak voltak, és gyorsan elfogytak.
Ezzel még nem ért véget a nap. Késő délután a diákok egy csoportja visszatért, hogy az előkészületeket megtegye az esti farsangi diszkóra. Felvonultatták a legmodernebb technikát, és hamar elkezdték a hangolást, hogy este már semmi fennakadás ne legyen.
Összegzésül, ez is egy eredményes nap volt. Bár nem ezen volt a hangsúly, ismét tanultak valami újat. De nem ez a lényeg. Az a fontos, hogy diákjaink most már máshogy néznek egymásra. Nem az idegent látják többé a másikban. Mosolyogva köszönnek, boldogan a felismeréstől: együtt tölthettek egy napot.
