A nyelvtanítás során törekszünk arra, hogy a tanulók különféle képességeit integrálva fejlesszük nyelvi készségeit. Erre kiváló lehetőséget nyújtanak az ún. projektmunkák, melynek során a tanulók fesztelen hangulatban, saját nyelvi szintjüknek és egyébirányú képességeiknek megfelelően vesznek részt a munkában (lesz olyan, akinek nyelvtani tudása megfelelő, de például nem tud rajzolni, és olyan is, aki nem szeret megszólalni órán, mert félénk, de a projektmunka során mégis fesztelenül tud dolgozni) – ezáltal a nyelvtanulás iránt kevésbé fogékony diákok is sikerélményhez jutnak; a projektmunka további előnye, hogy együttműködésre készteti a résztvevőket és segíti az osztályközösség szorosabbá válását is.
Az elmúlt héten a kisvárdai Számítástechnikai szoftver-üzemeltető osztály készített angol nyelvű projektmunkát, melynek során egy-egy ország promóciós plakátját kellett megtervezniük és kivitelezniük. A feladat teljesítésére két dupla óra állt rendelkezésükre. A projekt első lépéseként négyfős csoportokban kiválasztották a bemutatni kívánt országot (Hollandia, Anglia és Olaszország lettek a kiválasztottak), majd meg kellett tervezniük a plakát külalakját és közösen összegyűjteni néhány, az országra jellemző kifejezést, tulajdonságot, nevezetességet. Házi feladatként további információkat és képeket kellett gyűjteniük. A második dupla órán került sor a plakátok befejezésére és bemutatására. A munkálatok közben figyeltem meg, hogy az osztály csendesebb, az órai munkában alig résztvevő tagjai a projektmunkában sokkal aktívabbak voltak, érdekes ötletekkel álltak elő, hiszen ez a feladat teret engedett a kreativitásuknak, mindamellett, hogy közben a nyelvvel is foglalkoztak; mondatokat alkottak, kijavították egymás hibáit, ezzel segítve a kevésbé jó tanulókat. Az elkészült plakátok tükrözik a készítőik kreativitását, kompromisszumkészségét, nyelvi felkészültségét és érdeklődési körét is. Az olasz csoport az olaszországi pihenésre helyezte a hangsúlyt, míg az „angolosok” a szociális kérdésekkel foglalkoztak, úgy mint oktatás és életszínvonal; a Hollandiát bemutató csapat pedig utazási iroda kirakatába illő prospektust állított össze.
Úgy gondolom, hogy a szoros, gyakran „száraz” nyelvtannal és – a szoftver-üzemeltetők esetében – nehéz szakkifejezésekkel teli tanmenetben helyet kell hagyni a hasonló kreatív óráknak, hiszen ügyelnünk kell arra is, hogy a diákok élvezzék is azt, amit tanulnak.
Baksa Tímea
