A közeli napokban nemzeti ünnep szólított bennünket az emlékezés asztalához. 1956 forradalmának és szabadságharcának dicső napjait idéztük föl a 13. évfolyamos Kisgyermekgondozó, – nevelő osztály tanulóinak ünnepi műsora által.
De mi is történt pontosan ebben az évben, ezen a jeles napon?
Nemcsak forrongás és harc volt 1956 története, hanem az elmúlt 100 év legnagyobb boldogsága is. Maga a mennyország volt az a 10 nap is. Boldogságban úszott az egész ország. A durvák megszelídültek, a zárkózottak kinyíltak, a zsugoriak bőkezűek lettek, a keserűek mosolyogtak, sőt a reményvesztettek is bizakodni kezdtek. Örömmámor áradt szét a szívekben. Jó volt Magyarországon élni, jó volt magyarnak lenni. Így maradjanak meg emlékezetünkben ezek a napok! 1956 a magyar nép nagy és egyetemes boldogsága volt: Szép és dicső. A balsorssal tépő történelmi idők közepette meleg sugárzás és fénylés.
1945-ben egy megnyomorodott nép – hat háborús év borzalma után – hittel, bizakodással tekintett a jövőbe s látott hozzá a romok eltakarításához, az ország újjáépítéséhez. Éhesen, rongyosan, fázva és hajléktalanul kiáltotta: Felszabadultunk! Felszabadultunk szovjet segítséggel, ezért azonban keményen meg kellett fizetnünk. A segítségnyújtás mögött ott lapult a zsarnokság.
Testet nyomorító, lelket bénító, megalkuvásra kényszerítő idő következett.
A 41-es évek végén, az 50-es évek elején mindent szovjet mintára tettünk. A túlzott iparosítás, a mezőgazdaság visszaszorítása, a torz gazdaságpolitika az országot lehetetlen helyzetbe hozta.
Az elégedetlenség, az elkeseredés, a szabadságvágy az 1956. október 23-ai felvonással kezdődött, és a magyar forradalomhoz vezetett. 1956. október 23-án az egyetemi ifjúság békés tüntetést szervezett. Egyszerű emberek, munkások, járókelők csatlakoztak hozzájuk.
Az ifjúság fő követelései:
- szolidaritás a lengyelekkel
- tárgyalás a szovjetekkel egyenjogúság alapján
- Nagy Imre legyen a miniszterelnök
- demokratikus választások
- munkásellenőrzések az üzemekben
- Rákosi és híveinek felelősségre vonása
- Vonják ki a szovjet csapatokat Magyarországról!
- Általános, titkos választásokat!
- Teljes szólás és sajtószabadságot!
- Szabad rádiót!
- Az idegen címer helyett a Kossuth címer visszaállítását!
Este százezres tömeg tüntetett, a rádiónál tűzharcra került sor. Éjjel fegyveres felkeléssé szélesedett a békésnek induló tüntetés. Másnap kitört a szabadságharc.
Október 24–25: Nagy Imre és reformerekből álló kormánya tehetetlen volt a forradalmi szervezetekkel szemben, a szovjet hadsereg kivonult a fővárosból.
Október 27-én új kormány alakult Nagy Imre vezetésével, aki tűzszünetet rendelt el. Bejelentette, hogy a szovjet csapatok kivonulnak az országból.
November 4-én a szovjet tankok megszállták Budapestet. Nagy Imre megválasztott miniszterelnök hiába kért segítséget a nyugati világtól. A szovjet tankok túlerejével szemben a bátor ifjúság és a forradalmárok elbuktak. Az 1956-os októberi forradalmat vérbe fojtották, a magyar szabadságharc összeomlott.
1989 óta elfoglalták a méltó helyet a magyar történelem 1956-os mártírjai. Azok, akik életben maradtak, nehéz lelki terhet hordoztak magukban hosszú éveken át, s mind a mai napig nem tudták feledni 1956 emlékét, szellemét.
„Széna tér, Corvin-köz véres harci terek.
Könnyel megáztatott szent utca szegletek.
Amerre csak járok – dicső Pesti Srácok –
Áldjon meg az Isten, ha még meg nem áldott, –
dicső Pesti Srácok.”
(Pálinkás Andor: Felkelő dal – 1956 részlet)
Az ünnepről készült képeinket itt lehet megnézni: https://bit.ly/2PPcjBh