Ma már mindenhol találkozhatunk számítógéppel. Intézményekben, otthon, az utcán, járművekben. A sor folytatható lenne vég nélkül. A legelterjedtebb a személyi számítógép. Mint minden műszaki eszközről, erről is kiderül, hogy nem az örökkévalóságnak készült. Sokszor ezt korábban megtudjuk, mint szeretnénk. Ilyenkor mindig akad valaki, a barátok, rokonok, ismerősök között, aki „Hagyd! Majd én megcsinálom!” Felkiáltás után megpróbál valamit kezdeni a helyzettel. Néha sikeresen, de többnyire nem annyira sikeresen. Iskolánk segít abban, hogy ne kelljen az ismerősök kétes értékű segítségére hagyatkoznunk ebben a helyzetben. Az idén is indul a számítógép szerelő karbantartó szakképesítést adó képzés, melynek során a hétköznapi problémák megoldására kész recepttel rendelkező, a váratlan eseményekre pedig felkészült informatikusok képzése valósul meg. A PC hardveres és szoftveres részének alapos ismerete a cél.
Nézzük kik is ők, kik a „szerelők”?
„Számítógépet kezel, szoftvereket használ. Munkaszervezéssel kapcsolatos tevékenységet végez. Általános műszaki tevékenységet végez. Számítástechnikai berendezéseket karbantart. Hibajavítást végez. Telephelyre számítástechnikai berendezést telepít. Számítógép összeszerelést végez.” Vajon mit is takarnak ezek a szabatosan megfogalmazott, idegenül csengő mondatok? Ha szeretnénk számítógépet vásárolni – Ő megmondja: milyet, ha elromlott – Ő megjavítja, ha nincs Internet – Ő megoldja, ha cégünknek számítógép-hálózatra lenne szüksége – Ő felépíti a semmiből, ha nem szeretnénk, hogy sokba kerüljön a javítása – Ő megelőző karbantartással költséget csökkent. Ki is azaz „Ő”? A válasz lehet nagyon egyszerű is: az aki a fentieket olvasva szeretne a „nagy Ő” lenni. A feltételeket az iskola biztosítja – a többi a leendő szerelőkön múlik.
Egyszer megkérdezték a „nagy szobrász”-tól: hogyan tudta ezt a gyönyörű szobrot faragni abból a csúnya kőből? A válasz csak ennyi volt: a szobor már benne volt a sziklában, én csak eltávolítottam a felesleget. Tanáraink vésővel és kalapáccsal várják az ifjú diákokat, hogy megszabadítsák az előítéletektől, sallangoktól, tévhitektől, hogy „daliás szobrot”, kitűnő szakembert faragva belőle, elindítja az „ÉLET” rögös útján, felkészítve mindarra, ami várhatja, és képessé téve a váratlanra. Ez vár mindazokra akik kedvet kaptak ahhoz, hogy nyugodt szívvel mondhassák:
„Hagyd! Majd én megcsinálom!”
